Recenzió

Munk Veronika: Sztárság, elméletben című cikke nyomán, saját tapasztalatok felhasználásával.

Ki számít celebnek?

A celebek olyan médiaszemélyek, akiket a tömegkommunikációs műsorkészítők hoztak létre a közönség szórakoztatása érdekében. A sztároktól eltérően szinte kizárólag a magánéletük nyilvánossá és érdekessé tételével képesek magukat a képernyőn tartani.

Amikor magyar celebek kerülnek elő egy beszélgetés során, egészen biztos, hogy Anettkáról, Kelemen Annáról vagy Győzikéről is szó esik. Ugyan Magyarországon a bulvárt illik lenézni, de a lapolvasási és a tévénézési adatokból kiderül: a sztárság igenis működik. Ha fanyalogva vagy titokban bár, mégis érdeklődéssel fogyasztja a társadalom jelentős hányada.

A magyar média szóhasználatában is észrevehető, hogy a „celeb” kifejezésnek más, illetve legalábbis részben más a jelentése, mint a „sztárnak”, a „csillagnak” vagy a „híres embernek”. Az utóbbi három jelzőt inkább azokra az emberekre használják, akik a médiában való szereplésen kívül is szereztek különféle érdemeket.

Megfigyelhető a tömegmédiában, hogy a celebrity a legfontosabb tárgya a pletykáknak, és sajnos egyes helyeken a híreknek is.

Vegyünk például az egyiket, amibe pár napja botlottam bele. Eszerint Schobert Norbert mostantól csodacukrával küzd az elhízás ellen. Egyik tipikus példája annak, hogy mit is jelent Magyarországon az a szó, hogy celeb. Azon kívül, hogy a médiában szerepel semmi komolyabbat nem sikerült elérnie. De még is beszélünk róla, mert a médiának az a rossz szokása , hogy mindent az ember arcába tol , ha akarja az ember, ha nem. Ha kell, egy figyelem felhívó képet illeszt be, ha kell a szöveg betűméretét növeli meg.Ugyanez a helyzet az újságoknál. Ott van azok a napilapok, melyek mással sem foglalkoznak, hogy melyik celeb éppen mit csinált előző este.

Osztályozás és a kezdetek

Chris Rojek három sztárkategóriája a legizgalmasabb felosztás. A modell azt vizsgálja, hogy a személy milyen módon lett híres. Örökletes a sztárság például a brit királyi család tagjai vagy a Gáspár Győző és Gáspár Bea alkotta házaspár gyermekei számára. Lehet elért, mint a sportolók esetében, és lehet a médiának tulajdonított.

A mikor kezdődött kérdésre nehéz válaszolni. Mindenki más-más időponthoz a tömegmédia kezdetét. Richard Schickel szerint akkor kezdődött, mikor Mary Pickford aláírta az első milliódolláros filmszerződést a hazánkból a tengerentúlra kivándorolt Adolph Zukorral.
A filmtörténészek szerint a kezdet akkor volt, amikor először manipulálták a közönséget azért, hogy az felfigyeljen egy hírességre.
A magyarországi a sztárrendszer kialakulása 1929 és 1936 közé tehető. Ekkorra vált biztossá a magyar hangosfilm életképessége.

A mai értelemben vett bulvármédia kialakulása Európában a 19. század utolsó harmadára tehető, amikor néhány kiadó felismerte az utcán sétáló polgárok között terjesztett újságok jövedelmezőnek bizonyul. Ekkoriban vált a bulvár önálló termékké, amelynek célja a terjesztő közeg, akkoriban kizárólag az újság népszerűsítése, saját piacának növelése. Nem hiába, innen a dolog elnevezése (boulevard = sugárút).

Sztárkutatás jelene

Nagy kutatási terepnek számít a politika és a sport világa. David Giles szerint a sport az egyetlen olyan terület, ahol a sportoló pozíciója döntően valóban teljesítménye alapján alakul. Gary Whannel kiemeli, hogy a sportoló sztár azon kevés sztártípusok közé tartozik, akivel kapcsolatban a beszélgetés legtöbbször a teljesítményről, a kiválóságról, szól, gyakran nemzetiség kérdéskörével összefonódva. Nemcsak a köznapi diskurzusban van ez így, hanem akadémiai szinten is: a sztárreprezentáció etnikai komponensére koncentrálva gyakran találkozunk a szakirodalomban sportolósztárokat elemző anyaggal.

A magyar média- és társadalomtudományi meglepően keveset foglalkozik a mai sztárrendszerrel, a sztáripar működéséve. Bulvárlapok kérésére piackutatásokat végeztek a kedveltséggel kapcsolatban, és aki az első lett, az került az újság címlapjára.

2007-ben az Indexen publikált kérdőívvel vizsgálta a szerző a magyar sztárokkal kapcsolatos attitűdöket.
Néhány eredmény:
- A válaszadók nagy százalékban elítélik a celebeket. Úgy vélték, hogy a legtöbb magyar sztár érdemtelenül kerül a címlapokra, és a tehetsége az utolsó jellemző, ami miatt híres lehet.
- Válaszadók közel háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy ma leginkább akkor lesz sztár valaki, ha nyomja a média, az ezután következő legfontosabb tényező, hogy milyen a külseje.
- A válaszadók 60 százaléka szerint Magyarországon olyan sztárból van a legtöbb, akiről egyáltalán nem lehet tudni, miért lett sztár.

Természetesen a kérdőív nem reprezentatív volt.

Összegzés

A cikkből is látszik, hogy sajnálatos módon a világ minden táján, nem azt nézik egy embernél, hogy tehetséges-e vagy sem, hanem azt, hogy milyen a külseje és mi lehet az a tulajdonság, amivel fel tudja hívni magára a figyelmet. Hiába vannak jó színészek, ha nem szerepelt valaki legalább egyszer egy bulvár napilap címlapján, akkor az emberek túl nyomó többsége nem fogja tudni, hogy ki az a jó színész.

ha saját honlapom lenne...

Ha egy saját honlappal kéne előrukkolnom, mely ezzel az országgal foglalkozik, kicsit bajban lennék. Ugyanis, ahogy pár bejegyzéssel ezelőtt említettem már, nagyon kevés magyar nyelvű honlap áll rendelkezésre Koreáról.

Mi az, ami hiányzik?

Ahhoz, hogy egy igényes, napra kész holnapot lehessen csinálni, sok minden hiányzik. Vannak ugyan blogok, fórumok meg különböző honlapok, amik ezzel foglalkoznak, de azok már vagy halottak, vagy nagyon ritkán történik frissítés.

Mit tegyünk?

Három dolog van, ami befolyásolja egy honlap/fórum életét. Napra készség, színvonalasság és aktivitás. Ezek nélkül szerintem elkerülhetetlen az, hogy ne haljon meg egy honlap rövid időn belül.

Úgy képzelem el ezt a honlapot, hogy híreket, leírásokat (hivatkozással!) bárki beküldhetne, és moderátorok döntenék el, hogy felkerülhet-e a honlapra. Minden részlegnek lenne külön-külön két-két darab moderátor, akik figyelnének a beküldött leírásokra és arra, hogy minden rendben van-e. Az oldalhoz tartozhatna továbbá fórum is, ahol kötetlen, de kultúrált formában beszélgethetnének a felhasználók egymással. Igény esetén ún. fórumtalálkozókat is lehetne tartani, hogy ne csak a világ bonyolult hálóin keresztül ismerjük meg azt, akivel hónapok óta beszélgetünk, hanem személyesen is és ezáltal elkerülhető a holnapnak a halála.

Korea a felhasználói attitüdök tükrében

Azt hiszem, azt nyugodtan ki lehet mondani, hogy egy átlagos ember, akinek az érdeklődési köre Korea, nem tud hatni arra, hogy mi található meg az országról a világhálón.


Birtoklás, segítés, gyűjtés

A birtoklás az esetek nagy többségében szinte egyátalán nem jellemző. Inkább úgy találkozhatunk vele, hogy a korábban összegyűjtött információt birtokolt tudásként megosztjuk másokkal, hiszen egy fórumnak/holnapnak elsősorban pont az a célja, hogy segítsen egy "kezdőnek". Arról nem is beszélve, hogy senki sem úgy született, hogy azonnal meg tudta mondani, hogy Szöul Dél-Korea fővárosa.

Önkifejezés

Ugyan ez a téma nem minden esetben tud teret adni a kreativitásnak, hiszen többnyire csak információ/tudás cseréről van szó, viszont ha valaki ért egy komolyabb kaliberű fényképezőgéphez és képeket készít Korea nevezetességeiről és azt osztja meg másokkal, akkor máris beszélhetünk kreativitásról.

Közös tudásépítés

Elképzelhető, hogy ersekdorának, a témanyitónak esetlegesen ez lehetett a célja. Ha a válasz igen lenne, akkor nagy valószínűséggel a többi felhasználóból hiányzott ez a hozzáállás hiányzott és ezért halt ki a topic olyan rövid idő alatt.

Karrier

Nem tartom valószínűnek, hogy a fórum felhasználói karrier fényében használnák fel azt az ismeretanyagot, melyre szert tettek a fórum használata idején. Persze ezt biztosra nem lehet mondani, mert bármi előfordulhat, de nem hiszem, hogy olyan gyakran történne ilyesmi.

online/offline interakció és Korea

Egy-két bejegyzéssel ezelőtt (a fórum kereteinek meghaladása, avagy van-e igény a személyes kapcsolatra?) felmerült, hogy van-e igény a fórumozóknak arra, hogy személyes kontaktust alakítsanak ki, és a válasz az volt, hogy nem. Úgyhogy, a mostani kérdésre az lenne a válszom, hogy az online és offline megjelenés között nincs interakció.

A hagyományos médiában szinte egyátalán nem esik szó úgy Koreáról, hogy az ne valamilyen politikai történés lenne.

Korea a világhálón

Az igazat megvallva, ezzel a bejegyzéssel nagyon bajban vagyok. Mert Korea még közel sem annyira "híres" kishazánkban, mint Japán és ebből kifolyólag nagyon kevés olyan linket találtam magyar nyelven, ami a következő formai szintek egyikébe tartozna.

publikációk, cikkek:

Tekintve, hogy Magyarországon különlegesnek és furcsának számít Korea, épp ezért publikációval és cikkel nem igazán találkoztam. Ám a Terebess Ázsia E-Tár honalpon egy-két publikáció felkerült elektronikus formában.

honlapok, honlaprendszerek:

Korea
Linkgyűjtemény (amint azt már a lap.hu-s oldalaktól már megszokhattuk). Azért esett erre a választásom, mert innen szinte bármilyen témában tovább tudunk jutni, legyen az zene, történelem vagy akár a híres koreai cégek (Samsung, LG, Hyundai) honlapjai.

blogok:

Namhanman, a Korea-fan
Dél-koreai filmekkel foglalkozó blog. Ez a blog tökéletes azoknak, akik érdeklődését felkeltette 1-1 alkotás, hiszen nagyon sok film rövid leírása megtalálható és naprakész információkat olvashatunk a dél-koreai filmiparról.

wikik, adatbázisok, gyűjtemények:

Wikipedához híven itt is találunk általános információt Dél-Koreáról. Egy kis földrajz, történelem, gazdaság, és a többi.

web 2.0 - közösségi szolgáltatások:

Az ország rendelkezik rajongói klubbal iwiwen, Korea Korea, ami 2008-as létrejötte óta 642 taggal rendelkezik.

kereskedelmi oldalak:

Ahogy a post elején említettem Korea nem ismert nálunk, ezért nincs is esély (a keresletről nem is beszélve) az országgal kapcsolatos dolgok árusítása. Ebből következik, hogy sem webáruház, sem aukciós oldal, sem termékkatalógus nincs.

internet nélkül, digitalizálódás és hálózat..... meg persze Korea

Kétség sem fér ahhoz, hogy manapság minden háztartásba elengedhetetlen kellék az internet. Az egyik leggyorsabb és legjobb módja, hogy megvitassunk egy témát vagy annak, hogy megtaláljunk valamit. Korea iránt érdeklődök kissé bajban lennének a világháló nélkül, hiszen a hétköznapi, "normális" életben nehezebb találkozni olyannal, aki osztja az érdeklődésünket. Ugyanis be kell látnunk azt, hogy Korea még a mai napig egy távoli és nagyon más világ.

Korea internet nélkül

Internet nélkül gyakran az interperszonális kommunikáció szintjén tudhatunk meg többet egy-egy adott témáról. Péládul ha egy ismerősünk tudja azt, hogy mi szeretjük Koreát és neki van egy könyve róla vagy egy barátja, aki szintén érdeklődik a téma iránt, akkor jó eséllyel előfordulhat, hogy kölcsönkapjuk a könyvet és megismerkedünk azzal a bizonyos baráttal.

Csoportkommunikációra is találunk példát, ilyen esemény például a koreai filmhét, vagy a filmklub, vagy pár hete volt egy felolvasóest a Bajza utcai iskolában, ahol Osváth Gábor tanár úr olvasott fel egy koreai történetet. A felolvasás bejeztével a jelenlévők résztvehettek egy kötetlen beszélgetésen. A csoportkommunikáció egy bizonyos szinten átmenet az interperszonális és a tömegkommunikáció között. Egyszerre több embert is el tudunk érni, de a tömegkommunikáció során az elérhető személyek száma (szinte) korlátlan.

A tömegkommunikáció a médiumokat (újság, televízió, rádió, stb.) foglalja magában. Ezen a területen azonban nem igazán lehet találkozni olyannal, ami Koreával foglalkozna. A válasz igazán egyszerű; ahogy már említettem az emberek nagy százaléka úgy van vele, hogy a koreaiak valahol Kínához közel vannak, mindent rizzsel fogyasztanak, kutyát esznek, csík szemük van, érthetetlen az írásuk és a beszédük. Néha napján ugyan az ismeretterjesztő csatornákon felbukkan egy-egy olyan műsor, ami a kultúrával vagy a mindennapi életettel foglalkozol, de nem igazán jellemző.

Hálózati hatások

Nagyon sok témára melyek előfordulnak az interneten, nagy hatást gyakoroltak a multimédiás lehetőségek. Azonban ez nem igazán mondható el erre a témáról. Hiába terjedt el a multimédia használata, abban az esetben ha az ember csak az országot és a kultúráját szeretné megismerni, akkor nem feltétlen van szükség multimédiás lehetőségre.